A pesti Nagykörút építészeti arculata az egyes szakaszok jellegének különbsége ellenére is egységes. Jóllehet a Szent István körút beépítése magasabb, formavilága hűvösebb, a Teréz és Erzsébet körutak eklektikája szertelenebb, vidámabb, játékosabb, a József és Ferenc körutak vidékiesebbek, az egész, kb. 4 km-es vonulat látványvilága a háborús pusztításokat és a helyreállításokat túlélve, a múlt századvég historizmusának egyedülálló együttese. Épületünk helyén a Teréz krt. és a Szondi utca délnyugati sarkán 1945-ig az Első Leánykiházasító Egylet Fleischl Róbert és Brüggemann György által tervezett monumentális architectúrájú, hatalmas saroktornyú épülete állt, melynek a háborús pusztulás ellenére a földszintje és két emelete állékony maradt. Ez a három szint sematizált homlokzattal és a második emelet felett visszaépített magastetővel 1992-ig mint torzó illeszkedett szerényen az utcaképbe. Alaposan mérlegeltük, hogy a ritka feladatot, a Nagykörút eklektikus épületsorának egy új, modern épülettel való kiegészítését hogyan, milyen építészeti eszközökkel oldjuk meg. A mérlegelés tárgyát nem az képezte, hogy a környezetétől elütő, annak ellentmondó vagy éppen múltba forduló, esetleg historizáló épületet tervezzünk-e?. Egyértelmű volt, hogy modern, a mai funkcionális-gazdasági követelményeknek megfelelő épületet kell tervezni, mely magas technikai színvonalon és hatékonyan kivitelezhető. A kérdés inkább az volt, hogy milyen eszközökkel állítható elő egy úgynevezett „tárgymegfelelő”, egy olyan modell, mely egyrészt előhívja egy körúti épület képét, másrészt teljesíti a tervezés elé állított korszerűségi követelményeket. Döntésünk eredménye egy vázas szerkezetű, modern épület, mely azonban tagoltságával, hangsúlyaival az építészet tektonikus eszközeinek felsorakoztatásával a körúti eklektikus építészeti karakternek és környezetnek nem analógiája, de megfelelője.

Az épületnek terepszint alatt négy szintje van, terepszint felett kilencszintes. Főbejárata a Teréz körútról nyílik, a gazdasági forgalom és a parkolók bejárata a Jókai utca felől biztosított. Alaprajzi elrendezése egyszerű, a középfolyosós irodák belső udvart zárnak körül, mely az I. emelet felett üvegtetővel fedett. A Teréz körútról a Biztosító közönségforgalmi irodái nyílnak. Műszaki és esztétikai kihívást jelentett a gránitburkolatú homlokzat megalkotása. A homlokzati kiviteli terveket, konszignációkat, csomópontokat számítógéppel készítettük (1989-ben ez úttörő kísérlet volt). A viszonylag bonyolult összefüggések kézben tartására segítséget jelentett a megrendelő által sajátos bútorozási és használati okokból megkövetelt 72,5 centiméteres belső modulrendszer. Ennek ellenére a szükséges csomóponti tervek száma több százra növekedett. A tagozatok arányainak kiérlelésében Baliga Kornél építőművész volt segítségünkre. A kőburkolatok rögzítéséhez szükséges bonyolult segédszerkezetekről a kivitelező gondoskodott. A barna gránitburkolat brazíliai, „Duna” fantázianevű, a világosabb olaszországi, „Sardo Bianco”. A homlokzatburkolat mattcsiszolt felülete belesimul a körúti házak vakolatarchitektúrájába.

Felelős építészek: Szántó Tibor, Dobozi Miklós
Átadás: 1992