A táborra úgy gondoltunk, mint egy nagy, közös élettérre, egy tisztásra, aminek a határait a természetes és épített elemek harmonikus rendszere jelenti. Bár az építészet hagyományosan belső tereket határoz meg, itt pont az ellenkezőjére törekedtünk: a meglévő épületek és fák között a tábor helyét kerestük, melynek csak egy térfala az új szállásépület.

Az új épület kétszintes. Ez tudatos döntés: fontos volt, hogy a növekvő létszám mellett se növekedjen a terület beépítése. A minimális méretűre szerkesztett szobák csak az alvást szolgálják, ahogy a vizesblokkokat is feszesre szabtuk. „Cserébe” a közlekedőket már-már közösségi terekké növeltük és a kertnek, mint nappalinak a fedett-nyitott galériájaként fogalmaztuk meg.

A faburkolatnak kettős szerepe van: az erdei környezettel és az elbontott faházakkal is kapcsolatot teremt. Az egyéb anyagok kiválasztásánál az egyszerűséget és a tartósságot kerestük. A födémek és lépcsők látszóbetonból készülnek, a járófelületek műgyanta burkolatot kapnak, a korlátok és egyéb kiegészítők natúr titáncinkből és tűzihorganyzott acélból készülnek.