Legfontosabb feladatunknak a művelődési ház épületének méltó, az eredeti tervezői szándékot tiszteletben tartó felújítását és korszerűsítését tekintjük, természetesen számolva a nagyarányú bővítés visszahatásaival is.

A bővítésre kompromisszum helyett lehetőségként tekintettünk. Számunkra ez lehetőséget ad arra, hogy a meglévő ház téri világát tovább gazdagítsuk és a Rózsakertet rendezzük.

A meglévő épület a Dr. Csányi László körútra néz, ezzel határozottan hátat fordít a Rózsakertnek. A könyvtárunk ennek az ellenkezőjét teszi: egyértelműen a kertre néz, és ezzel hátat fordít a körútnak… és a két ház háta összeér, összenő, végül egy Janus-szerű egységbe rendeződik.

Az épületbe mindkét oldalt be lehet jutni: a város ütőere felől a Tóth Dezső által komponált igen látványos térsoron át, a kert felől pedig a könyvtár széles tornácán és üvegezett terein átszivárogva.

A két épületnek nemcsak a felvezetése, de a belső működése is kontrasztos: a meglévő ház nagyvonalú belső világot hoz létre, az energiaválság idején már-már terjengősnek ható alaprajzi szerkesztéssel. A könyvtárunk ennek ellenkezője: belül feszes, tömör, a lehető legkevesebb közlekedővel… a téri élményt kint, a kertben keresi: pavilonként, orangerie-ként akar a kertben állni, annak egy finom üveghártyával lekerített szerves részévé válni.