A környező, falusias településszövetből a kért program mindenképpen ki fog lógni az alaprajzi méretével és a magasságával is. Ez egy középületnél előny is lehet, de vigyázni kell, hogy ez a léptékváltás ne eredményezzen bántó feszültséget. Az illeszkedés kérdésében különleges figyelmet igényel az Evva-kastély, melynek az eredeti fényét most adjuk vissza.

Több eszközzel is próbáltuk „szelídíteni” az épületegyüttes érzékelhető tömegét. Erre egyik eszközünk maga a pavilonos építészeti koncepció, mellyel, ha nem is falusi, de még elfogadható méretű egységekre bontottuk az épületet. Másik eszközünk, hogy az új, kétszintes tömeget a telken hátrahúztuk, a hozzá leginkább hasonló tornaterem közelébe, minél távolabb az Evva-kastélytól. Magát az új épületet építészeti eszközökkel is „lebontjuk”: ezt segíti az L-alakú forma, az oromfalakat nélkülöző, alacsony hajlású tető, a kevés, de nagy megnyitások.

Az épületek közötti feszültséget az összekötő „nyaktagok” tudatos formálásával csillapítjuk. A kastélyhoz csatlakozó nyél könnyed, transzparens, így a tömegeket -elsősorban a kastélyét- önmagukban hagyja érvényesülni.  Az öltözői szárny tetejére, egy lelátóval felvezettük az udvart, ezzel is szelídítve a kétszintes homlokzatokat.